A cukorbetegség a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése, amelyet egy inzulin nevű hormon hiánya, vagy inzulinrezisztencia okoz.

Cukorbetegségben inzulin hiányában vagy az inzulin hatásának csökkenésekor a sejtek az agysejtek kivételével nem tudják a glükózt a vérből felvenni, így az a vérben marad. Emellett növekedik a glükóz újraképzés is a májban. Ezek a folyamatok együttesen ahhoz vezetnek, hogy megemelkedik a vércukorszint.

A cukorbetegség 1 egy autoimmun betegség, melyet abszolút inzulinhiány okoz. Leggyakrabban gyermek- és fiatal felnőttkorban jelentkezik. A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek gyorsan alakulnak ki, a betegek kezeléséhez inzulin szükséges.

Normális körülmények között naponta 250 gramm glükóz képződik a májban. A máj inzulin hiányában naponta 500 gramm szőlőcukrot képes termelni. Ez magyarázatot ad arra, miért lehet a cukorbetegeknek a táplálék szénhidrátok felvételétől függetlenül magas vércukorszintje. Ezen kívül van az inzulinnak még egy hatása: ez az egyetlen hormon, amely a zsírtartalékok felépítését végzi a zsírszövetben, és azt támogatja, hogy a zsír a raktárakban maradjon. Inzulin abszolút hiányában ezért léphet fel testsúlycsökkenés.

Súlyos esetben tartósan magas vércukorszinttel hiperglikémia és ketózissal járó életveszélyes állapot, a ketoacidózisos kóma alakulhat ki. Acidózis, amikor túl sok a sav vagy túl kevés a lúg a vérben. Metabolikus acidózis: a vér pufferrendszerének kimerítése. Oka a rosszul kezelt cukorbetegség, vagy a krónikus veseelégtelenség. Ekkor a vér pH-ja lezuhan, és gyakran életveszélyes állapot alakul ki.

A cukobetegség 2 típusánál a betegség kezdetén gyakori a tünetmentesség,gyakran a különböző szövődmények megjelenése kapcsán diagnosztizálják a kórt.

A tartósan magas inzulinszint, miatt a sejtek védekezni kezdenek a beléjük pumpált túl sok cukor ellen, és kialakul az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek ellenállnak az inzulinnak a sejthártya cukortranszportját fokozó hatásainak.

Az inzulinrezisztencia szorosan összefügg az elhízással, mivel az elhízást az izolált szénhidrátok okozzák a magas glikémiás indexük miatt.Többségük magas vérnyomástól is szenved.

Megnő az ürített vizelet mennyisége, mert a vesék egy bizonyos cukorszint felett általában 10 mmol/l-től nem képesek a cukor visszatartására, a vizelettel glükóz is ürül, és az ürülő cukor vizet ragad magával. A vízvesztés pedig szomjúságérzetet okoz. Előfordul, hogy tartós fáradtság, elhúzódó sebgyógyulás, ismételten jelentkező pattanásos bőrbetegség vagy viszketés hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre.

A hiperglikémia miatt szemészeti szövődmény is kialakulhat, látászavar jelentkezhet.A szemészorvos a szemfenéken észlelt jellegzetes elváltozások alapján hívja fel a diabéteszre a figyelmet. Megtartott vagy fokozott étvágy mellett a testsúly csökkenhet, mivel a glükóz nem tud beépülni a szervezetbe.

A diabéteszes lábon, fekély képződhet, és ennek elfertőződése egy vagy több lábujj elhalásához vezethet, ami az ujjak vagy a láb amputációját tehetik szükségessé. Fontos a láb ápolása, rendszeres ellenőrzése és a diabéteszes láb kialakulásának megelőzése.

Megelőzésében, vagy visszafordításában egyre jelentősebb szerepet kaphat a paleolit táplálkozás. Magyarországon erről Szendi Gábor írt könyvet. A paleolit táplálkozás lényege az alacsony glikémiás indexű ételek zöldség, gyümölcs, állati fehérje és zsír fogyasztása,minden gabonaféle, burgonya, kukorica, cukor és tejtermék kerülése.

Mindkét típusú diabétesz komplexebb kezelést, állandó orvosi kontrollt, és a beteg szoros és fegyelmezett együttműködését kívánja meg. A legjobban beállított diabéteszeseknél is bármikor bekövetkezhet olyan fizikai, vagy lelki terhelés, ami teljesen felborítja az addig jól működő egyensúlyt.